Az ólomsó kompozit stabilizátorok nemcsak jó hőstabilitással rendelkeznek, és PVC-termékek fő pvc-stabilizátoraként használhatók, hanem saját független jellemzőkkel is rendelkeznek, amelyekre figyelni kell használatuk során. Sok éves formulatervezési tapasztalat alapján a következőkben foglaljuk össze azokat a pontokat, amelyekre figyelni kell a monomer ólomsó stabilizátorok használatakor:
1. Teljesen ismerje meg az egyes ólomsó kompozit stabilizátorok jellemzőit és alkalmazási lehetőségeit, és tesztelje és javítsa ki a gyakorlatban.
Minden ólomsó kompozit stabilizátornak megvan a maga független jellemzői és alkalmazási tartománya. Ha jól akarunk használni egy stabilizátort, akkor teljes mértékben fel kell ismernünk a tulajdonságait, tudnunk kell, hogy milyen feltételek mellett mutathatja meg előnyeit, és milyen körülmények között A körülmények nem alkalmasak a használatra. Például a kétbázisú ólom-foszfit jó időjárásállósággal rendelkezik, és előnyei teljes mértékben kiaknázhatók az időjárásállóságot hangsúlyozó kültéri termékekben, így gyakran az ilyen termékek fő stabilizátoraként működik, míg a tribázikus ólom-szulfát jó hőstabilitási teljesítményt nyújt, nagy hőstabilitást igénylő esetekben fő stabilizátorként használható.
2. Válassza ki a megfelelő stabilizátort az adott feldolgozási és alkalmazási feltételeknek megfelelően
A különböző termékeknek eltérőek a követelményei, és különböző stabilizátorokat kell kiválasztani. A különböző berendezések és feldolgozási feltételek eltérő követelményeket támasztanak a stabilizátorokkal szemben. A készítmény tervezésénél gondosan mérlegeljük a konkrét alkalmazási feltételeket, és kiválasztjuk a megfelelő stabilizátor fajtát és kombinációt. Adagolás. A fő termékek közül a csövek általában nem igényelnek nagy időjárásállóságot, ezért fő stabilizátorként elsősorban a jó hőstabilitású hárombázisú ólom-szulfátot használják. Ezenkívül a cső egyszerű keresztmetszeti alakja és a feldolgozás során fellépő rövid hőtörténet miatt a stabilizátor mennyisége nem túl nagy.
3. Szinergikus hatás a stabilizátorok között
A stabilizátorok kombinációjának három különböző hatása van: az egyik a szinergikus hatás, ami az 1+1>2 hatása; a másik az additív hatás, ami az 1+1=2 hatása; a másik az antagonista hatás, ami Az 1+1<2 hatása. A tervezés során gondosan meg kell ragadnunk a különböző stabilizátorok közötti kölcsönhatást, jobban ki kell használni a stabilizátorok közötti szinergikus hatást, és mindent meg kell próbálnunk elkerülni a stabilizátorok közötti konfrontációs hatást, hogy költséghatékony hőstabilizáló rendszert kapjunk.
1. Az ólomsó stabilizátorok alacsony ára az összes stabilizátor közül a legalacsonyabb, így az új stabilizátorok folyamatos bevezetése ellenére fél évszázaddal később is az ólomsó stabilizátorok foglalják el a stabilizátorok meghatározó piacát;
2. A mérgező ólomsó stabilizátorok toxicitása szigorú higiéniai követelmények mellett sok esetben korlátozza alkalmazásukat;
3, rossz diszpergálhatóság, só ólom diszpergálhatósága rossz, de az újonnan piacra dobott termékek kenőanyagokkal, bizonyos mértékig megoldják a diszpergálhatóság problémáját
1. Nagymértékben javította a gyantával való keverés és diszpergálás egyenletességét;
2. Ésszerű és hatékony belső és külső kenési elhelyezés;
3. Elősegíti a termelést és a minőségirányítást;
4. Ha a képletet keverjük, az adagolási alkalmak száma leegyszerűsödik.